02.08. ...

Ma reggel jó korán keltem, hogy találkozzak egy barátnőmmel. Megmértem magam, miután felébredtem, de elfelejtettem leírni az eredményt, és annyira zombi voltam az alváshiánytól, hogy elfelejtettem, mennyit mutatott a mérleg... Hogy lehetek ilyen hülye?! Az biztos, hogy tegnap este 66,9 kg voltam, tehát fél kiló lement a léböjt alatt, és úgy rémlik, hogy reggel talán 66,4 lehettem, de nem vagyok bennem biztos, szóval vegyük úgy, hogy nem fogytam, és a mai súlyom is 66,9.

A tegnapi léböjt sikeres volt, sőt ma délután háromig tudtam folytatni (36 óra). Mondjuk éjjel nagyon rosszul aludtam, egyrészt az éhség miatt, másrészt mert végig kattogott az agyam, meg az állandó energiaitalozás sem tesz jót... Végül inkább feladtam az alvással való próbálkozást, és elkezdtem tornázni.

Reggel ittam egy zero Monstert, aztán barátnőmmel bementünk a volt giminkbe. Utána sétáltunk a városban, mert még nem volt kedvünk hazamenni, végül 437 kalóriát elégettem azzal, hogy ide-oda mászkáltunk. Még szerencse, hogy így történt, mert nemsokkal azután, hogy én hazaértem, megjött anyám is, közölte, hogy rendelt pizzát, és együtt kell ennem vele... Megetetett velem 4 szelet pizzát, legszívesebben kihánytam volna, de nem szabad, ráadásul biztosan meghallott volna...

A mai napom:

~ 4 szelet pizza (904 kcal) ...
mozgás: 2 és fél óra séta -437 kcal

Összesen: 467 kcal...

Ma már nem eszek semmit, és holnap megint léböjt, szombat estig, délutánig, amikor egy barátnőmmel fogok étterembe menni, ott max salátát fogok enni, öntet nélkül. Előre rettegek a holnap reggeli méréstől, bele sem merek gondolni, mennyit hízhattam emiatt a mai miatt...

02.07. Kill your hunger with a smoke

67,4...

10 dekát híztam tegnap óta, ami több mint kiborító... 175 kcalt ettem tegnap, nem értem, mi történt... Az egyetlen tippem, hogy elég sok sóval ettem a puffasztott búzát, és a szervezetem elég durván tud reagálni a sóra, szóval lehet, hogy a vízvisszatartás miatt nem fogytam...

Holnap két barátnőmmel bemegyünk a volt giminkbe, ahol találkozom majd a régi tanáraimmal és két volt osztálytársammal, és még mindig kövér vagyok. Legszívesebben ki sem lépnék a házból(nem mintha nem ezt csinálnám vagy két hete...), de holnap sajnos muszáj emberek közé mennem, szóval hogy kicsit elcsendesítsem a fejemben a 'dagadt disznó vagy' üvöltéseket, ma belekezdtem egy léböjtbe. 

A mai menü:

~ Monster Ultra Red (16 kcal)

~ Apenta Light (10 kcal)

Összesen: 26 kcal

A napi fél liter energiaital nem feltétlenül a legegészségesebb dolog, de nélküle nincs semmi energiám, ráadásul elég hosszú időre eltelít. Egyébként is, az egészségem a legutolsó dolog, ami jelenleg érdekel. Ezt bizonyítja az is, hogy újabban minden kihagyott étkezést egy szál cigivel helyettesítek. Megnyugtat, segít kicsit lazítani, és ami a legfontosabb, szuperül elveszi az étvágyamat.

Uhh, nem tudom, hogy van-e bármi értelme a mondataimnak, és az szinte biztos, hogy nincs köztük semmi összefüggés. Még csak fél kilenc van, és valószínűleg ma is sokáig ébren leszek, de most befejezem ezt a bejegyzést, és majd holnap updatelek, most még lélegezni is alig van erőm... Jó eséllyel tényleg beteg leszek, hurrá...

Update: 
Sikerült a léböjt, sőt mivel éjjel nem tudtam elaludni, még tornáztam is, szóval összességében jó napot zártam.


Mystic

02.06. Sharing the secret

Ha tíz kilóval kevesebb lenne a mérlegen látott szám, akkor talán őszintén tudnék örülni.

A ma reggeli mérlegelés eredménye 67,3 kg, ami majdnem egy kiló fogyás a tegnap reggelhez képest. Részben örülök neki, részben viszont ki vagyok borulva, mert már réges-rég 60 alatt kéne lennem... Mindenesetre próbálok motivációt nyerni a fogyásból, és ma is jól teljesíteni.

Ma délután ismét beugrott hozzám a tegnapi barátnőm (nevezzük Dianne-nek), hogy beszélgessünk egy kicsit. Nem is igazán emlékszem, hogy miről beszéltünk vagy hogy jött szóba a téma, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy az evészavaromról beszélek neki. Azt már rég tudja, hogy utálom, ha kajával kínálnak, főleg ha nagyon erőltetik, és nem hagyják, hogy visszautasítsam, és rendes, mert például ha átmegyek hozzájuk, akkor udvariasságból megkínál valamivel, de ha nemet mondok, akkor békén hagy vele. Egész napokat voltam már úgy nála, hogy egy falatot sem kellett ennem, ami az itthoni 'anyám állandóan etetni akar' helyzethez képest nagyon pihentető. Nem voltam vele teljesen őszinte, nem mondtam el, hogy a fogyás igenis fontos része az evészavaromnak, csak azt mondtam, hogy nem szeretek enni, és jobban érzem magam étel nélkül. Nyilván ő is tudja, hogy ez nem 'normális', és egészségtelen, de azt mondta, bízik bennem, és szerinte nem fogok hülyeséget csinálni, ha nekem így jó, akkor nem szól bele. Azt mondta, hogy igazából össze is költözhetnénk, én imádok főzni, de nem eszek, ő meg nagyon szeret enni, szóval enne helyettem is, és tök jól ellennénk. Nyilván ebből nem lesz semmi (már csak azért sem, mert egy fél albérletre sem lenne pénzem), de elméleti szinten ez a tökéletes életkép.

Szóval összességében nyitottan áll az evészavaromhoz, és úgy tűnik, őszinte lehetek vele, és ami még fontosabb, önmagam lehetek mellette, nem kell titkolóznom és hazudnom neki. Persze, lehet, hogy egyszer csak elárul, de csak ha már olyan vékony leszek, hogy megijessze a fogyásom, attól pedig még messze vagyok.

Amúgy kaja terén a mai nap is egész tűrhetően alakult:

~ Monster Ultra Red (16 kcal)
~ puffasztott búza (105 kcal)
~ lilahagyma (54 kcal)

Összesen: 175 kcal

Nagyon szeretnék a lehető legtöbbet fogyni a héten, hogy minél vékonyabban kezdjem az új félévet. Vasárnap megyek haza Pestre, ott kicsit könnyebb lesz, általában csak a vacsorát nem tudom megúszni. A legnagyobb veszély a közeli kisbolt, ahova bármikor ki tudok ugrani hízlaló kajákat venni, de ha van elég önfegyelmem, akkor ez sem jelenthet gondot, szóval ott majd könnyebben tudok fogyni.

Amúgy a bejegyzés címéről jut eszembe, ezer éve nem néztem evészavar témájú filmet. Meg is van a ma esti program.

Mystic

02.05. Restart

Tegnap valahogy nem ütött annyira szíven a mérlegelés katasztrofális eredménye (68,5 kg), azt hiszem, valahol mélyen többre számítottam, és örültem, hogy nem vagyok hetven kg felett. Ma reggel 68,2 kg-t mutatott a mérleg, tehát még a családi vacsi ellenére is fogytam, azonban észrevettem valamit, amit eddig nem, a súlyom alá apró betűkkel odaírt overfat (túlsúlyos) szócskát. Szó szerint térdre estem ott helyben a fürdőszoba jéghideg csempéjén, és majdnem egy órán keresztül képtelen voltam megmozdulni, csak zokogtam, és próbáltam túlélni a rám törő pánikrohamot... Aztán (ahogy az általában történni szokott velem) egyszer csak elfogytak az érzelmeim, minden átmenet nélkül abbahagytam a sírást. Már nem éreztem bánatot, csalódottságot, nem éreztem semmit. Felálltam a földről, eltettem a mérleget, és műmosollyal az arcomon belekezdtem a napi teendőim elvégzésében, miközben egyetlen gondolat töltötte ki az egész lényemet: lefogyok, ha belehalok is. 

A mai menüm:

~ Monster Ultra Red (16 kcal)

~ egy nagy alma (121 kcal)

Összesen: 137 kcal

Meglátogatott ma egy barátnőm, volt két szabad órája a suli és a zeneóra között, és addig bejött hozzám. Hozott magával ebédet, nekem pedig meggyes sütit, két órán át ültünk az étkezőasztalnál, és én egy falatot sem ettem. Lassan kortyolgattam a Monsteremet, folyamatosan beszéltem, miközben ott volt előttem a tányér. Ő közben megebédelt, aztán evett egy szeletet a sütiből, én tovább beszéltem, megittam az energiaital végét, és mikor végzett az evéssel, közöltem, hogy indulnom kell, mert találkozom egy barátommal, és köszönöm a süteményt, majd megeszem, ha hazaértem. Elkísértem egy darabon, aztán hazajöttem, és félretettem a sütit, este pedig odaadtam anyának, hogy egye meg.

Amúgy ez az idézet jutott eszembe reggel, és elkezdtem célként tekinteni a kórházba kerülésre. Élénken látom magam előtt a jelenetet, ahogy 45 kilóval bevisznek a kórházba, az orvosok aggódnak értem, és könyörögnek, hogy hadd segítsenek, én pedig csak legyintek, mert nincs szükségem segítségre, és nem tudnak erőszakkal felhízlalni, és végül kiengednek, mert nem tudnak küzdeni ellenem, hiszen 45 kiló színtiszta akaraterő vagyok, erős, kitartó, tökéletes... 

Mystic

Üdv a blogon!

Azok kedvéért, akik most kattintottak először erre az oldalra, már most leszögezem, hogy ez bizony egy evészavarral foglalkozó blog. Ha úgy érzed, hogy ez a téma nem neked való, vagy ellenszenvesen állsz hozzá, akkor javaslom a jobb felső sarokban található piros x használatát. Ha nem tetszik, ne olvasd, és kérlek, ne hagyj gyűlölködő kommentet, mert hidd el, azzal csak rontasz a helyzeten.

De lényegre! Néhányan már ismerhettek a korábbi blogomról (erről bővebben lejjebb), de ha most találkozol velem először, akkor örülök, hogy megismerhetlek. ^^ A nevem Mystic, tizennyolc éves vagyok, és négy-öt éve küzdök depresszióval és evészavarral. 173 cm vagyok, és nagyjából 73 kg volt a legmagasabb súlyom (valószínűleg volt több is, de akkoriban még nem mértem magam). Az eddigi legalacsonyabb súlyom 62 kg volt, ez a kb 10 kg mínusz a hosszú evészavaros időszakom alatt nem nagy teljesítmény, de az az igazság, hogy a végletek embere vagyok, vagy nem eszek semmit, vagy mindent felzabálok… Szóval ez alatt a pár év alatt általában 62-69 kg között ingadozik a súlyom. Jelenleg épp a számegyenes szégyenteljesebb végén állok, nem tudom, hogy pontosan mennyi vagyok, egy ideje nem mertem mérni. A végső célom 44,9 kg (99 lbs).

Úgy másfél éve kezdtem el blogolni, azzal a céllal, hogy itt vezessem az étkezési naplómat, és hogy az írással eltereljem a figyelmemet az éhségről. Azonban pár napja a másfél éve vezetett blogomat privátra állítottam. Nemrégiben visszaolvastam néhány régi bejegyzésemet, és rá kellett jönnöm, hogy szinte teljesen elvesztettem a kapcsolatot Anával. Az elmúlt egy évben inkább csak szenvedtem a fogyás helyett, és már nem érzem magamban azt az erőt, amit régen. Hiányzik az az időszak, mikor gond nélkül tudtam fogyni, és az éhezés minden percét élveztem. Rettegek attól, hogy ha nem szedem össze magam, visszahízok a kezdősúlyomra, már most is épp csak pár kiló választ el ettől…

Egy szó mint száz, itt az ideje rendbe szednem az életemet, és főleg az étkezésemet. Ez pedig nem fog menni úgy, ha folyton a múlt kudarcain sajnálkozok. Ez az oka annak, hogy új blogot kezdek, így tiszta lappal indíthatok, és talán végre nem csak hátra, de előre is nézek majd.

Szóval mostantól itt találtok majd meg. Lehetőségeimhez mérten minden nap igyekszem posztolni, de ha itt nem is, Instagramon, Tumblr-ön szinte mindig elértek, xsuicideromanticx néven vagyok megtalálható, bátran írhattok bármelyik felületen.

Remélem, a régi blogom olvasói is idetalálnak, és persze szeretettel fogadom az újakat is. ^^ Holnap jelentkezem!

*virtuális ölelés*

Mystic